Hosszú betegség után 2006. november 17-én hunyt el Puskás Ferenc, a legendás Aranycsapat kapitánya, a 20. század legjobb és leghíresebb magyar labdarúgója. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség nemrég díjat is nevezett el a Száguldó Őrnagyról.
Benidormban megkezdte a spanyolországi Puskás-hagyaték feldolgozását, amellett a Real Madridnál folytatott tárgyalásokat a jövő évi Puskás-Suzuki Kupa előkészületeiről, s más együttműködési lehetőségekről a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia delegációja. A vendégek arról értesülhettek, hogy a magyar és a nemzetközi labdarúgás korszakos alakja szobrot kap a madridi klub épülő sportcentrumában.
Puskás Ferenc-díjat alapított a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA), melynek elnöke, Joseph Blatter bejelentette, hogy az elismerést mindig a legszebb gólt szerző játékos veheti át a szervezet éves, zürichi gáláján.
A tavaly elhunyt kenust, Kolonics Györgyöt megidéző kiállítás rendezői a sportszociológiában jól ismert kultuszépítés szabályai szerint jártak el. A szociológiai szakirodalom egyetért abban, hogy az emberiség „hősigényét” a mérkőzésekről, versenyekről szóló tudósításaiban szinte kizárólag a drámai történésekre fokuszáló média elégíti ki, mintát adva egyben a hősies viselkedésre.
A magyar fociról és ki tudja mikor kezdődött lejtmenetéről már könyvek, cikkek és tanulmányok tucatjai jelentek meg. Ezek a honi futballválságot már majdnem minden aspektusból vizsgálták, a Krausz Tamás és Mitrovits Miklós által összeállított „A játék hatalma” című kötet azonban túlmutat a megszokott, sablonos magyarázatokon.
Ma, július 22-én van harminc éve, hogy öngyilkosságot követett el a súlyosan beteg Kocsis Sándor, a magyar labdarúgás történetének egyik legnagyobb alakja. Bár az Aranycsapat jobbösszekötőjének nem alakult ki olyan kultusza, mint Puskás Ferencnek, a kettőjük közötti összehasonlításból számos területen Kocsis jön ki győztesen.
